Utolsó nap képei

2009.04.30. 12:47

Sziasztok!

 

Felkerültek az utolsó nap képei is a http://picasaweb.google.hu/hokivb oldalra. De leírom hogy meg legyen összegezve is:

 

http://picasaweb.google.hu/csaba.lep

http://picasaweb.google.hu/krisztian.szoka

http://picasaweb.google.hu/hokivb

 

Hazajöttünk magyarországra. Hazafelé jövet láthattuk menyire más tényleg minden mint svájcban. Ott egy jegyet kb 2 perc alatt emg tudsz venni ami mindenre jó, villamos, vonat, hajó, stb. És rögtön tudod mikor indul és honnan. Egyszerüen meg sem fordul a fejedben hogy na akkor most megvettem a jegyet de honnan is indul. Ehhez képest Bécsben amikor leszállt a repülő kb 15 perc volt hogy eljussunk a csomagjainkig... A vasutállomásról meg már nem is beszélve. Mikor végre beértünk veszprémbe az első dolgunk volt rendelni egy óriási pizzát. Pillanatok alatt be is termeltük aztán indultunk VENre.... :) Elég annyi hogy nagyon nagy buli volt. Viszont a lelkem mélyén ott van hogy de visszaménnék Svájcba tovább szurkolni a magyaroknak... :S Na de majd itthon a TV elött. Hajrá Magyarok!

 

Ui.: Még jön majd egy post ahol összeszedem az interjúkat egy csoportba, mert azthiszem erre igazán büszkék lehetünk.

Mit is lehet írni egy ilyen meccs után. Mindkét oldalon rengeteg helyzet, mindent beleadtunk, úgytűnt hogy meg is lesz az eredménye, de a döntő gólt nem mi ütöttük...:( Viszont amit mindenek elött meg kell említenem az az, hogy ma már a magyarokon kívül a kanadai, szlovák, és cseh szurkolók is a magyarok között voltak és teli torokból üvöltötték hogy hajrá magyarok! Nem semmi érzés volt. :) Még eléggé a meccs hatása alatt vagyok, úgyhogy nézzétek el nekem, most csak ennyit írok, késöbb lehet írok egy hoszabb összefoglalót is a mai napról. A magyar csapat elött viszont le a kalappal, tényleg nem rajtuk múlott, ők erőn felül teljesítettek és bebizonyították hogy teljes joggal vagyunk A csoportosak, és biztos vagyok benne hogy kiharcolják a bentmaradást. Hajrá Magyarok! És áljon itt pár nyilatkozat a végén:

Pat Cortina: "Nagyszerű mérkőzés volt, már-már igazi A csoportos szinten játszottunk, és komoly gólhelyzeteink voltak a sokkal erősebbnek tartott fehéroroszok ellen. Ocskay Gábor és a közönségünk megint erőt adott, sajnos, ez nem volt elég a győzelemhez, mert a rivális jobb csapat. Az eddigi három mérkőzés - amiből kettő nagyon szoros volt - remekül szolgálta a felkészülést a következő három, bennmaradásról döntő találkozóra."
Glen Hanlon, a fehéroroszok szövetségi kapitánya: "Először is szeretném kifejezni együttérzésemet, hogy Ocskay Gábor már nem lehet a magyar csapattal. Nagyszerű játékost veszített el a sportág. A világnak pedig olyan csapatokra van szüksége, mint ez a magyar válogatott. Jól szervezett, jól felkészített alakulat, amely szinte mindenki dolgát megnehezítheti. Kívánom a magyaroknak, hogy a lendületük tartson ki, a fantasztikus közönségük segítéségével szerepeljenek eredményesen. A mi játékunk most nem volt tökéletes, de a kapusteljesítmény átlendített minket, és elértük a győzelmet."

Szuper Levente: "Amire figyelnünk kell, az az, hogy a mérkőzések első öt-tíz percére felvegyük a ritmust. Már nagyon közel vagyunk az élmezőny utáni csapatokhoz. Sajnálom a második gólt, mert hozzáértem a koronghoz."
Peterdi Imre: "Azt hittem, hogy meg tudjuk nyerni a mérkőzést, mert testközelből egyáltalán nem olyan félelmetesek, mint amekkora a hírük."
Mihail Grabovszkij: "Minden elismerésem a magyar csapaté. Évről évre egyre magasabb szinten játszik. Kívánom nekik, hogy harcolják ki a bennmaradást, mert nagyon szimpatikusak, és a közönségük is fantasztikus."

 

A mai képeknek kell regisztrálni egy új helyet mert nagyon gyorsan telnek a tárhelyek :D Megírjuk itt ha feltöltöttük őket.

Oldalletöltések

2009.04.28. 11:52

Sziasztok!

Örömmel látjuk hogy sokan érdeklődnek a blog iránt. A számok exponenciálisan nőnek :) Ma Magyar - Fehéroroszország!! :D Már látom előre milyen jó is lesz! Esik az eső de szerintem ez senkit sem fog zavarni :D

 

stats
Dátum    Oldalletöltés   Látogatás    Látogató    Feed
Apr 27        285       160      133      9
Apr 26        107       35       27      9
Apr 25         24        6       3      2

Április 27, Hétfő

2009.04.28. 08:30

Mivel a csoportban szünnap van, gondoltuk kicsit felfedezzük Svájcot. Neki is indultunk délnek vonattal, a tó partja mentén egészen a gátig mentünk. Itt található egy 1100 méter közeli "domb" (a helyiek szerint), amelyről kiváló kilátás nyílik a havasokra. Hát nekilőttük magunkat a megpróbáltatásnak, laza 9 km az állomásról a csúcs. A neve Etzel-Klum, ha jól emlékszem.

Ami már az elején feltűnt, hogy az egész tetejét egy felhő takarja. Na ez később se akart megváltozni, úgyhogy a panorámából kb. semmit nem sikerült érzékelnünk, annál jobban a vizes fűből meg a hidegből. Kellemes kis emelkedőkön haladva azért nem igazán volt időnk fázni.

Még egész magasan is voltak farmok. Ami a legfurcsább, hogy itt az emberek még hírből sem hallottak a kerítésről. A villanypásztor azért kell itt is, de kerítés az minek. A csendet meg igazából csak az állatok nyakán levő kolompok törték meg.

Kora este lett mire visszakeveredtünk a szállásra, azóta már kizárólag a holnapi meccs lázában égünk.

Szerző: K3CS0

1 komment

Címkék: svájc

Sziasztok!

 

Legelőször is itt egy új cím http://picasaweb.google.hu/krisztian.szoka. Itt találhatjátok a Magyarország - Kanada meccsen készült videókat. A képek a "régi címen" tekinthetőek meg. A dolog miértje az az hogy annyi videót csináltam hogy nem fért fel a másik tárhelyre ezért egy újjat kellett regisztrálni :) Gondolkodtam azon hogy kihagyok pár videót, de aztán úgy döntöttem hogy ezeket látnotok kell. Szerintem... Hmm.. De ne rohanjunk ennyire előre... :)

 

Vége lett a Szlovák-Fehérorosznak, és a tömeg elindult kifelé, csak hogy helyet adjon annak a több száz magyarnak, akik már kinn várakoztak a bejáratnál. Ha azt mondtuk hogy a pénteki meccsen sok magyar volt, akkor nem tudom a maira mit mondhatnék. Mindkét álló szektor és a közte lévő kisebb ülős rész is magyarokkal volt tele, de annyival hogy egy gombostűt sem lehetett volna leejteni, a Stadion többi részében pedig szintén a magyar mezesek voltak túlsúlyban. A hangulat már a meccs kezdete elött őrületes volt. Mi 40 percel a kezdés elött már benn voltunk, és a meccs kezdetéig megállás nélkül zengtek az indulók. Aztán belépett a jégre a két csapat és elkezdődött a meccs. A Kanadaiak a várakozásoknak megfelelően erősen kezdtek, rögtön magukhoz ragadták az irányítást, amivel nincs is gond, ez volt a papírforma. Viszont amit pár perc múlva a bírók elkezdtek azt nem nagyon értettük.... Jött az első kiálítás, aztán a második, harmadik, negyedik, és ez véget nem érő áradatként folytatódott. Megfordult a fejünkben hogy az amúgy is erősebb Kanadai csapatnak miért kell ilyen bírói segítség? Mert a "szabálytalanságok" közül egyik sem volt olyan amit nem lehetett volna továbbengedni, vagy ha már ennyit kiosztottak azt azért viszonozni is szokták úgy, hogy a másik csapatból is állítanak ki embereket. De itt ez nem történt meg... A bírók tőlem és szerintem az összes szurkolótól egy jó nagy egyest kaptak. Nem tudom a TVn keresztül mennyire jött át, de élőben elég szép füttykoncertet kaptak egy egy ilyen ítéletüknél. Az első harmadban sajnos gyorsan jött, sok gól, de a lelkesedés nem csorbult. Aztán a második harmadban beállt Hetényi Zoltán a kapuba és kifogta a szemüket is! :) Le a kalappal elötte! Viszont a bírói tévedések nem fogytak és a hangulat eléggé komor lett. A második harmad utáni szünetben eléggé érezhető is volt a feszültség de ekkor jött a Joker tehén :) Cooly eszméletlen táncott lejtett a lányokkal a porondon amitől mindenki elfeledte a bírókat és már csak a csodatehenet éltette az egész Stadion :) Az ominózus táncról a http://picasaweb.google.hu/csaba.lep mai mappájában találhattok egy kis videót. Tehát ezer köszönet Coolynak hogy helyreállította a morált, és érdekes mód a bírók s megemberelték magukat és normálisan fújtak az utolsó harmadban. A végét mindenki tudja, 9-0. De ennek ellenére én aztmondom hogy SZÉP VOLT FIUK! Kimentek, és tették a dolgukat. Nem ilyedtek meg a nagy nevektől, a rutinos játékosoktól, és az ütközésektől sem. Ami pedig utánna történt... A bejegyzés elején található linken vannak a videók. A magyar szurkolók mintha észre sem vették volna hogy vége a meccsnek, a Stadion többi része már rég kiürült amikor a szurkolók még mindig éltették a magyar csapatot megállás nélkül. Legalább fél órán keresztül bennmaradt két teljes szektor és énekelt, ezt meghallva a fiúk kijöttek az öltözőböl és felsorakoztak a szurkolói tábor elött. Mi Őket tapsoltuk, Ők pedig Minket. Felejthetetlen élménnyel gazdagodtam ma is. Azthiszem ez a hét még sok sok év múlva is emlékezetes marad, és köszönhetem ezt ennek a nagyszerü csapatnak és a többi magyar szurkolónak akik teljes szívüket és lelküket a csapatnak adták. Kedden jönnek a Fehéroroszok, hajrá, lássuk.

 

Ui.: a képek és a videók csak holnapra kerülnek föl valószinü, mivel elég lassu a feltöltés.

Update: Minden felment a picasara

Hát elérkezett a Vasárnap is. Az utat a csarnokig ezúttal gyalog tettük meg, gondoltuk egy kis mozgás jót tesz majd, ez itt 15 km-t jelentett... Lehet nem vagyunk teljesen 100-asok.

A szlovákok erre a délutánra igen szépszámban gyűltek össze, semmi mást nem hallott az ember csak azt, hogy "Slovensko". Azért egy-egy magyar csoport is feltűnt, akik kíváncsiak voltak a mérkőzésre. A bejutást könnyítette, hogy most kinyitottak még egy kaput az oldalunkon, így a sorbanállás igencsak lerövidült.

A szlovákokról itt jót nem tudok mondani. A pénteki meccs után mindenki a magyar szurkolókat hibáztatta és teljesen sportszerűtlennek lettünk beállítva, igaz pár ember rá is szolgált erre a címre, de a szlovákok sem különbek. Állítom ezt úgy, hogy végignéztem ezt a meccset. Ahányszor a fehéroroszok átlépték a kéket, a szlovák közönség fütyülni kezdett. Kíváncsi leszek ennek milyen visszhangja lesz a tisztelt szövetségnél...

Amúgy magára a mérkőzésre visszatérve a fehéroroszok megérdemelt győzelmet arattak, sokkal jobban játszottak végig. Mondom ezt úgy, hogy számunkra ez az eredmény igen kedvezőtlen.

Április 25, Szombat

2009.04.26. 11:23

Hát sikerült egy laza 11 órát szundítanunk megérkezés után, így a szombati napnak újjult erővel vágtunk neki. Este fél 6-ra volt csak fix programunk, ami egy ilyen közönségtalálkozónak meghirdetett valami volt a válogatott játékosaival. Mivel még csak 11 óra múlt nem sokkal, nekiindultunk hogy feltérképezzük a FIFA központ teljes méreteit. Ez mindössze két saroknyira feküdt tőlünk, így egy laza pár perces sétával már ott is teremtünk. Csináltunk jópár képet, nagyon jó kis panoráma van onnan fentről. Az  egész olyan, mint egy hotel, tartozik hozzá egy focipálya, teniszpályák, meg még el nem tudom képzelni mi nem. Ahogy felfele haladtunk az erdőbe, fel is értünk a Dolder Grand-hez, ami állítólag európa legdrágább hotelje. Az biztos, hogy nagyon szép helyen van, saját golf klubbal.

Miután kicsorgattuk a nyálunkat, visszaindultunk szerény lakunk felé. Egy laza fél órás pihenő után elindultunk a találkozóra. A folyóparthoz érve láttuk meg, hogy mit csinálnak a svájciak, ha jó az idő. Több száz ember üldögélt kint a folyóparti sétányon vagy a túlparton egy parkban. Vittek ki ilyen kis grillezőket és ott falatoztak a fűben fettrengve.

Egy Hostel Zürich nevű helyre mentünk, mikor odaértünk meglepve láttuk mennyi magyar is van ott. Igazából szinte csak magyarok lakták. Egy fél óra várakozás után mindenkit be is tessékeltek egy külön terembe, ahol voltak kirakva a magyar hokiszövetség által készített prospektusok a csapatról (naná hogy hoztam). Ezután megérkeztek a fiúk, legalábbis hárman, és Énekes Lajos segédedző, akik szívesen válaszoltak a feltett kérdésekre. Szélig elmondta, hogy neki is élete egyik legnagyobb élménye volt, hogy meccs végén a szurkolók a Himnuszba kezdtek, Kovács Csaba nem is nagyon tudott fogalmazni, mert a találkozó előtt egy pár órával kapta a hírt, hogy az ikrei megszülettek (innen is gratulálunk neki !). Jánosi pedig kifejezte örömét, hogy ilyen nagyszámú lelkes közönség gyűlt össze, majd viccesen hozzátette, hogy ezt Sapporoból hiányolta.

A találkozó után dedikálás következett, majd visszaindultunk a szállás felé, és rápihetünk a vasárnapi meccsekre, hogy bírjuk hanggal :)

Azon gondolkodtam, hogy a meccsek mellett az is érdemel még mindig pár szót, hogy mitől más itt, mint otthon. Krisztián már megírta valamelyik bejegyzésében, hogy a zebránál az autók automatikusan megállnak, ha gyalogost látnak. Remélem otthon nem próbálom ezt meg, mert tuti belepaszíroznak a betonba...

A másik a kutyaszar. Na az nincs. Vannak ilyen parkok, ahol az emberek kiviszik a kutyákat sétálni és mindenhol van kirakva ilyen zacskós tartó, amivel össze lehet szedni a szart, de ezt itt az emberek meg is teszik. Viszont a kutyákról még valami. Itt valahogy nem értékelik a valódi "kutyát", csak ezeket a genetikusan összezsugorított talpalávaló izéket.

Ami még szintén feltűnő az az, hogy az emberek csöndben vannak, nem üvöltöznek egymással, nincs dudálás. Ami még durva volt, az a pályaudvar. Nincs hangosbemondó! Ki van írva kismillió helyre az érkezés, indulás és ennyi.

A házak általában ilyen régimódiak, nincsenek 20-30 emeletes épületek, semmi ilyesmi. Viszont fák, bokrok azok mindenhonnan nőnek és ez komoly! Van, hogy a házak tetején is fa van, ezt eddig nem nagyon tudtam még feldolgozni.

Az emberek általában tömegközlekednek vagy kocsival mennek. A tömegközlekedés itt főleg a villamos vagy a trolli, buszok is inkább a külterületeken vannak.  A kocsik meg hát ja. Itt teljesen normális, hogy a pirosnál a sorban 1-2 Porsche is várakozik, de főleg Porsche, itt ez a népautó, bár megtalálhatóak mellettük az egyszerűbb járművek is.

Sörrel feltankolva elindultunk vissza az Arénába és közben elhaladtunk az állomás mellett, ahonnan csak azt láttuk, hogy özönlenek az újabb magyar szurkolók. Körülbelül az volt az átlag, hogy jött 10-20 szlovák szurkoló és őket 40-50 magyar követte. Nagyon jó érzés volt látni, hogy ennyien eljöttek szurkolni ennek a nagyszerű csapatnak. A beengedésre várva a hangulat nagyon is baráti volt. Magyarok és Szlovákok együtt fotózkodtak, ment az ének, és a csapatokat éltető nóták. Mindezt beárnyékolta a szám szerint körülbelül 10-20!!!! magyar "szurkoló" akik már kinn a csarnok előtt nekimentek a szlovákoknak, (a meccs végén pedig fütyültek a szlovák himnusz alatt). Remélem ezek az emberek észbe kapnak és/vagy ujragondolják a viselkedésüket. Szerencsére a Szlovák szurkolók is látták, hogy ez csak pár hülye, így a baráti hangulat megmaradt és a meccs alatt is egymás melett megfért a két tábor. Beérve a stadionba már rögtön láttuk a különbséget. A két állóhelyes részt TELJESEN megtöltötték a magyarok, valamint az összes szektorban több százan képviseltették magukat (Ha minden igaz legalább 2000 magyar volt kinn a meccsen). Mi az állóhelyen bekerültünk a "B középbe". A kivetítőn ment a visszaszámlálás, egy rockzenekar is felszólalt, valamint a bemondó is mondott pár szót, de mindez eltörpült a magyar indulók és buzdítások mellett. Amikor lejárt a visszaszámlálás végre bejöttek a magyarok, a hangulat pedig leírhatatlan volt. Egy egész szektort betöltő zászló került elő amit ki is feszítettünk gyorsan :). A buzdító indulók pedig elképesztő hangerővel szóltak, majd elkezdődött a meccs. Kaptunk gyorsan egy gólt, de se a szurkolók, se a csapat lelkesedése nem csökkent. Látszott hogy az elején zavarban voltunk, lehet az ellenfélnél szereplő világsztárok miatt, vagy csak szimplán az A csoportos szereplés miatt, nemtudom, de szerencsére gyorsan leküzdötték a fiuk, így 1-0al zárult az első harmad. A másodikban már jobban odafigyeltünk, aminek hála meg is jött az egyenlítés, amitől szinte felrobbant a Stadion. :) Eddig nem tudtam elképzelni mennyire magáva tudja ragadni az embert a szurkolás, de így van. A szívét, lelkét beleadja mindenki, a fiuk pedig érzik és ettől feltüzelve egyre jobban játszanak. A harmad végén jött két szerencsétlen gól, mindkettő elég potyaszagú volt, de sajnos a gól az gól. A harmadik harmadra úgy jött ki a csapat, hogy mostmár mindegy, nincs mit veszteni, beleadnak mindent, kockáztatnak, hisz csak egy gyors góllal tudták visszahozni a reményt. Erre nem is kellett sokat várni, mivel pár perc múlva már meg is lőttük a szépítő gólt! Már csak egy hiányzott a csodához! A szurkolók és a csapat egyaránt újjult erőre kapott. A Szlovákok nem akarták elhinni, hogy ez megtörténhet velük, látszott hogy nem értik mi történik. Az egész Aréna zengett a magyarok énekétől és egy emberelőnyt kihasználva meg is lett az egyenlítés! Minden szurkoló egy emberként újongott, és buzdította a csapatot! Én személy szerint itt már csak szorítottam a korlátot és újjongtam amikor sikerült kivédekeznünk egy újabb szlovák támadást, hisz csak 5 perc kellett! Ez már meg lehet! De senki nem merte kimondani, senki nem merte elkiabálni! Az adrenalin az egekben szárnyalt! Amikor eljött az utolsó perc a magyar kapu szinte már állandó tűz alatt volt, és 13 másodperccel a vége előtt bekövetkezett, amitől féltünk. Sikerült a korongot a kapunkba préselniük... Ekkor mintha szíven ütöttek volna. Csak áltunk a többiekkel és nem akartuk elhinni. Láttuk, hogy Szuper Levente, és a többiek sem hiszik el. Egyszerüen nem lehet így vége. De mégis. A papírforma érvényesült és az esélyesebb csapat nyert. A csapatok felálltak az eredményhirdetéshez. És ebben a pillanatban valami olyan történt, amit egész életemben nem felejtek el. Felcsendült a magyar himnusz, amit pillanatok alatt az összes magyar skandálni kezdett. Lenn a pályán, az eddig háttal áló magyar csapat, a formalitásokra fittyet hányva felénk fordult, levették a sisakokat, és a több ezer szurkolóval együtt énekelte el a magyar himnuszt. Akárhányszor gondolok vissza erre a pillanatra összeszorul a torkom. Ott és akkor éreztem hogy igen, magyar vagyok és ez jó. Magyarok vagyunk és ott vagyunk. Magyarok vagyunk és megszorítottuk a Szlovákokat. Magyarok vagyunk és a csapat újra csodát tett. Ez az élmény életem végéig el fog kisérni. Mást erről már nem tudok írni, csak hogy szép volt fiúk, remélem a többi meccs is hasonló hangulatban fog eltelni.

 

Az állomásra visszasétálva fél 11kor felszálltunk a vonatra, 11re visszaértünk a központba és éjfélre már az apartmanba is voltunk. Közel 40 óra ébrenlét után ledőltünk aludni, és mialatt újra és újra lejátszottuk a fejünkben a magyar meccset, elaludtunk. Holnap pihi, vasárnap pedig meglátjuk mire leszünk képessek a Kanadiaik ellen.

A helyi vonatról leszállva szembesültünk azzal, hogy rengeteg magyar látogatott ki a VBre. Szinte nulla alvással a hátunk mögött megindultunk a tömeggel. A hangulat pillanatok alatt magával ragadta az embert. Több !száz! magyar vonult a bejárat felé, a kanadaiak körülbelül összesen voltak 50-60an. A hangulat nagyon jó volt, mindenki izgatottan várta a kezdést. Nekünk a pálya sarkához szólt a jegyünk, de mi magunk is meglepődtünk milyen jól látni mindent. Állóhelyek révén nem volt kötött helyünk, így kiválasztottuk a nekünk megfelelőt és kezdtük felvenni a hangulatot. A két álló szektort a magyarok elég szépen feltöltötték és a többi szektorban is mindenhol lehetett látni 20-30 fős magyar csoportokat. Kanada mesterien hokizott és szó szerint leiskolázta a fehéroroszokat. Szinte érezni lehetett, amikor azt mondták hogy na, akkor most üssünk párat és pár perc alatt el is döntötték a meccset. Le a kalappal. Remélem sikerül megállnunk a helyünket vasárnap. A meccsnek negyed 7kor vége volt, így volt bő 2 óránk a magyar meccsig. Szerencsére az előző napnak hála, tudtuk hol van a környéken Spar, így elmentünk venni pár sört ... :)

Első nap - 2009.04.23

2009.04.25. 22:46

Mikor leszálltunk Zürichben fél 5kor, gondoltuk rögtön felkeressük az Arénát ahol ez az egész zajlani fog. Így hát a cuccokkal megpakolva és a felfedezés izgalmától hajtva megindultunk térképpel a kezünkben. Az időjárás kedvezően fogadott minket, de egy fél óra bolyongás után megmutatta, hogy szeszélyes is tud lenni, így hát kaptunk egy kis zuhit a nyakunkba, ami nem volt valami kellemes élmény... :) De szerencsére csak nyári zápor volt, 20 perc múlva már sütött a nap ismét és meleg volt. A Stadiont pedig gond nélkül meg is találtuk. Rövid nézelődés után úgy döntöttünk hogy irány a belváros. Gyalog mentünk mivel első estére nem volt szállásunk, így időnk mint a tenger. Körülbelül 3 óra gyalogtúra után találtunk egy parkot, ahol megvacsoráztunk, majd indultunk tovább. Még 2 óra és már benn is voltunk a főpályaudvaron, igaz eléggé lerongyolódva. :) A pályaudvaron óriási csomagmegőrzők csak a cuccainkra vártak, így hát be is dobtuk őket. Innentől már más dolgunk nem volt csak kihúzni másnap reggel 11ig, amikor is elfoglalhattuk a szállásunk. Mint frissen érkezettek neki is estünk a városnak, köbejártuk a belvárost elmentünk megnézni a leendő szállásunk környékét (http://www.californiahouse.ch/Cms/?IdSite=43&Page=Home). Az idő éjfél, egy óra felé sajnos eléggé lehűlt, úgyhogy onnantól elég lasan tellett az idő :P Kecsó akkor előállt azzal a kiváló ötlettel, hogy elkerüljük az aranyér okozta szépségeket, menjünk el az állomáson lévő Mcdonaldsba mert az még nyitva van. És nyitva is volt :) Így hát rendeltünk egy sajtburgert és egy kis krumplit és beültünk az emeleten a bőrfotelekbe. A hely hajnali 4ig volt nyitva, így ezt ki is használtuk. :) Utánna meg már kinyitott az állomás is, ahol szintén meleg volt, így bevettük magunkat oda. Vagy 10szer körbejártuk az egészet, ezért nem csoda, hogy a rendőrök figyelmét is felkeltettük. Reggel 7 felé volt is egy igazoltatásunk, ahol egy gyors papíregyeztetés után megtudtuk hogy ők is szeretik a jégkorongot és a svájci meccsekre az összes jegy elfogyott... :) A nap kezdett már feljönni, úgyhogy nekivágtunk a városnak felfedezni. Annyira szép a város, hogy teljesen felébredtünk, legalább 2 órát sétáltunk és nézelődtünk. Utánna felvettük a csomagokat és megindultunk a szállás felé.

Idáig összegezve a látottakat: Az emberek valahogy nem szeretnek sétálni, szinte csak mi voltunk gyalog, amit nem is nagyon értettek az emberek :) A kocsik már azelött megállnak mielött odaérnél a zebrához. Ezt sokáig nem is voltunk képesek felfogni... :P A másik dolog, hogy csönd van. És ezt értsétek szó szerint. Nem hittük el, hogy a belvárosban vagyunk. A forgalmat is alig hallani, és amióta itt vagyunk egy dudaszót sem hallottunk, se egy kiabálást. Egyszerün nyugodt mindenki. Nagyon furcsa,de nagyon jó érzés.

 

Megérkezve a szálláshoz nagyon kellemes csalódás következett. Mivel nem dúskálunk a pénzben, ezért a lehető legolcsóbb szállást kerestük meg, mégis egy nagyon modernen felszerelt szobát kaptunk. Minden megvan ami csak kellhet. Az első meccs 16:15kor kezdődött, így már nem volt sok időnk. Gyors zuhany és ebéd, majd egy minimális alvás, (körülbelül egy órát tudtunk aludni) és irány a főpályaudvar, hogy odaérjünk a Kanada-Fehérorosz meccsre.

Fényképek állandóan frissítve itt találhatók:

 

http://picasaweb.google.hu/csaba.lep

Hello Mindenki!

Megpróbálom itt gyorsan összefoglalni ennek az egyheti történetnek az indulását, ami persze h nem sikerült egyszerűre. Most már szombat délután van, itt ülök a szobában egy hideg sört kortyolgatva és a tegnapi szlovák-magyaron rágódva.

Kezdjük az elejéről. Csütörtök délelőtt 11 órakor indultunk el Veszprémből a Schwechat-i reptér irányába (köszönjük Balának mégegyszer a közreműködést, hogy volt olyan rendes és kifuvarozott minket). Zirc előtt nem sokkal (ez kb. 25 percnyi út) eszméltem rá, hogy okos gyerek módjára otthonhagytam az útlevelemet. Gyors fordulás, egy óra késedelemmel a tervezetthez képest így ismét úton voltunk.

A reptéren simán eligazodtunk (teljesen jól működnek ezek a checkoló automaták), és egy kis késlekedéssel ugyan, de felszálltunk. Ez nekem eleve külön élményt jelentett, hiszen ez volt életem első repülése (már biztos hogy nem az utolsó).

Sajnos eléggé felhős időt fogtunk ki, így az Alpokból nem láttunk sokat, így inkább felhőket sikerült fényképezni. Amúgy itt a hegyek felett elég sok a légörvény, ezt meg is tapasztaluk. Kb. egy óra és 10 perc volt a teljes út, 16:40 körül érkeztünk meg a Zürich-i reptérre. A csomagokkal sem volt semmi probléma, pár perccel később már meg is kaptuk őket.

süti beállítások módosítása